Egy olyan régi mesében, mint az idő, két fáradt utazó találta magát Kína szívében, utazásuk veszélyekkel és bizonytalansággal telt.Ahogy lenyugodott a nap és a sötétség, érezhetővé vált közöttük a feszültség.Szemük összezárult, testük egymásra vágyott.A csend fülsiketítő volt, de vágyuk minden szónál hangosabb.A férfi cizellált fizikumával és tüzes szenvedélyével elsőként törte meg a csendet.Kezei végigkalandoztak lágy idomain, teste minden körvonalát végigkövetve.Lélegzete szaporább lett, érintése kitartóbb.A nő egzotikus szépségével és titokzatos vonzerejével viszonozta előrelépéseit.Halkan nyögött, teste érintése alatt ívelt. Testük tökéletes összhangban mozgott, gyönyörkiáltásaik visszhangoztak a kihalt tájon. A férfi nem egy szót sem szólt, de kínai hangja elég volt, hogy átadja vágyát. A nő, aki elveszett a pillanatban, átadta magát minden nyavalyájának. Testük egymásba fonódott, a szenvedély szimfóniáját alkották, amely visszább visszfényt vetett az éjszakában. Ez nem csak szexuális találkozás volt, ez mese volt, mint az idő, a szenvedély és a vágy időtlen csábításának végrendelete.